MAGYAR ÉSZJÁRÁS

Tudnivaló, hogy ma a Korona összes kulcskérdése ehhez a képhez kapcsolódik. Tehát ha mondjuk most idehívnánk az Akadémia elnökét, aki ez ügyben szokott nyilatkozni, és megkérdeznénk, hogy ugyan miért próbálta elhitetni több millió magyar állampolgárral, hogy Szent István nem viselhette a fején ezt a koronát? . . . Mégis, mire alapozta ezt a véleményét? Valószínűleg nagyon udvariasan, nagyon tagoltan, szépen elmondaná, hogy azért, mert a Koronán hátul ott van egy bizánci császár képmása, név fölirattal. Le lehet olvasni, hogy ő Mikhael en Khriszto pisztosz Bazileusz Romaión ho Duksz. Ez Mihály, a Dukász családból származó császára a rómaiaknak. Na most ilyen egy volt, tehát itt nincs mese, ez az egy Dukász Mihály pedig 1071 és ’78 között uralkodott. Mármost tudvalevő, hogy Szent István 1038-ban meghalt. Hát akkor ugye be tetszik látni, hogy Szent István nem viselhette ezt a koronát.

Annyira megejtő ez az okoskodás, hogy eszünkbe se jut megkérdezni: ugyan már egy pillanatra, még mielőtt elvonulna fölvenni a Nobel-díjat, nem mondaná meg, hogy Dukász Mihály képe vajon eredeti-e a Koronán? Hát hogy lehet ilyet kérdezni? 200 éve mindenki úgy tárgyalja, szakemberek — ez a kifejezés ma már egyszer elhangzott —, szakemberek egyfolytában úgy tárgyalják, és ebben egyet is értenek, hogy ez a kép a Koronán természetesen eredeti. És nincs olyan riporter, aki megkérdezné tőle, hogy most szakember ide, szakember oda, nem vette véletlenül észre, hogy ez a kép az eredeti foglalatán, ennek az eredeti foglalatnak a 26%-ával túlnyúlik?

Közepes intelligenciával egy körülbelül 5–7 éves gyerek ebből milyen következtetést vonna le? Hogy azon a helyen nem lehet eredeti a Dukász-kép. Miért? Azért, mert az ötvösség története egyértelműen bizonyítja, a mai napig bezárólag, hogy a be foglalandó tárgy mindig előbb van, és ahhoz készül „pászentosan” a foglalat. Soha, még véletlenül sem fordítva. Olyan nincs, hogy én most minden esetre méretezek ide egy foglalatot, aztán vagy belefér az a Dukász-kép, vagy sem, és még akkor mindig megvan a lehetőség, hogy odaszegecseljük. Hát ilyen nincsen. Itt tehát nem arról van szó, hogy rendkívüli képzettséget igénylő feladat a másodlagosság észrevétele. Egy 5 éves gyerek szintjén azonnal megoldható a probléma. Ha nem fér bele egy kép vagy kő vagy gyöngy a foglalatába, az azt jelenti, hogy azon a helyen másodlagos. Ez nem vélekedés kérdése, hanem ténykérdés.

Bármiféle kutatási területen két alapvető nagy módszertani hibát lehet elkövetni. Ha ez mondjuk az amőbák nemi életének kérdésköre, ott is ugyanez a két alapvető módszertani hiba követhető el, mintha az űrkutatás bármely problémáját vizsgálnám. Az egyik az, ha a feltételezésemet ténynek maszkírozom. A magyar Szent Korona kutatástörténete tele van olyan állításokkal, amelyeket az elmúlt 50-100 évben csak kijelentő mód jelen időben tettek, mintha tényekről lenne szó. Közben pedig feltételezésekről van szó, amelyeket soha semmilyen ténnyel nem támasztottak alá. […]

De van ennek egy fordítottja is, ami ugyanilyen súlyos módszertani hiba: amikor én vélekedés kérdésének állítok be valamit, ami ténykérdés. Ha egyáltalán szóba kerül az, hogy a magyar Szent Koronán Dukász Mihály képe másodlagos, akkor egy kézlegyintéssel elintézik, hogy hát vannak ilyen vélekedések, de hát ezek jelentéktelenek, és amúgy is csak néhány „megszállott mukinak”, más megfogalmazásban „lökött pasasnak” a magánügyéről van szó . . . Szeretném kérdezni, valóban vélekedésről van itt szó? Hiszen itt tényről van szó! Tény az, hogy a Dukász Mihály-kép nem fér bele a foglalatába. Ebből nem lehet más következtetést levonni, csakis azt, hogy ebben a foglalatban eredetileg más kép volt. Olyan kép volt, amely számára készült ez a foglalat. És ez sokféle lehetett, de egy biztos, hogy nem a Dukász-kép volt. Akkor miért ezzel datálják a Koronát? Nem tudom, érthető-e . . . Itt nem arról van szó, hogy nekem mi a véleményem a dologról—itt tényről van szó.

A másik ilyen kérdés: tudjuk-e, hogy eredetileg milyen kép volt itt? És ez most már a második ilyen eset, hogy egyfolytában vélekedésekről beszélnek. „Van egy olyan vélemény, hogy ez Szűz Mária képe lehetett.” De nem ez a helyzet. Hanem van egy tény, hogy egy koronaőr . . . Nos, tudjuk, mit jelent, ha koronaőr nyilatkozik a Koronáról. Az egyetlen olyan hivatás ez, amelynek betöltője tényleg tudhatja, mi van a Koronán. Mert nem másodpercekig foglalkozik vele, hanem az a feladata, hogy amikor kiveszi a ládából, alaposan megvizsgálja—minden négyzetmillimétert alaposan vizsgáljon meg rajta. Majd amikor visszateszi, még egyszer.

Egy ilyen koronaőr, aki ráadásul többet láthatta a Koronát az adott történelmi viszonyoknak megfelelően, mint bármelyik elődje vagy utódja, egyértelműen leírja, hogy itt a Szent Szűzanya képe van. Nincs lehetőség félreértésre. És mikor írja le? 1613-ban. Ez azt jelenti, hogy 1613-ban itt hátul a Szent Szűzanya képe volt. […]Hogy érzékeljük: valakiknek itt borzasztóan fontos, hogy (először) ne Szűz Mária lett légyen itt, (másodszor) hogy Dukász Mihály lett légyen itt. Miért? Mert abban az esetben a Koronának, mint egységnek a tárgyalása, ha ide Dukász Mihályt eredetiként teszem, lehetetlenné válik, és a Korona készítése késői időpontra csúszik át.

Többrendbeli érdek fűződik ahhoz, hogy a Dukász-kérdést ne bolygassuk. És ebbe már nem lehet belemenni, mert akkor cinkosai leszünk ezeknek a hazudozóknak. És akkor az emberiség fogja rajtunk számon kérni: ha kaptunk egy ilyen kincset, akkor miért nem törekedtünk vele kapcsolatban az igazságot kimondani? Mert meglett volna rá a lehetőségünk . . .

Mindenesetre Dukász Mihály 1613-ig nincs rajta a Koronán. Ez nem vélekedés, ez tény. Az is tény, hogy 1790-ben írják le először. Ha a jelenlévők között egyetlen egy is akadna, akinek kétsége támadna afelől, hogy Révay Péter hitelesen és teljes értékűen írja le a Koronát, szívesen rászánok akár tíz percet is, hogy elmondjam, milyen módon próbálják ma hitelteleníteni Révay Pétert. […] A helyzet a következő. Ma mit adnak be nekünk televízión keresztül úgynevezett szakemberek? „Révay Péter nem azt írta le 1613-ban, amit látott, hanem azt, amiről úgy gondolta, hogy ott kell legyen.”[…] Mi ennek az alapja? Vegyük sorra, mert megéri a fáradságot. Azt mondja: ha elöl Pantokrátor-kép van és az Jézus—így gondolkozik Révay Péter a kollégák szerint —, akkor mi lehetett hátul más, mint Szűz Mária? És nem érdekli, hogy ott mégsem Szűz Mária van, hanem Dukász Mihály.

Az első reagálásom erre az, hogy ezt a hallatlan pimaszságot kikérem magamnak. Azt, hogy én rosszhiszeműséget tételezzek föl egy próbált becsületű, kiváló emberről, aki gyakorlatilag ott halt meg a Korona mellett, miután végigkövette annak összes viszontagságát. Amikor Bethlen Gábor magához vette Pozsonyban, többször ki kellett venni a ládájából, megnézni, újra visszatenni, megint megnézni. Egészen közelről kellett vizsgálni. Hogy a csudába téveszthet össze egy labarummal, tehát császári jelvénnyel ábrázolt, fekete körszakállas férfit Szűz Máriával?

A másik, még súlyosabb érv, ami már tudományosnak nevezhető: honnan vette volna Révay Péter, hogy ha elöl Pantokrátor van, hátul nem lehet más, mint Szűz Mária? Hány ilyen koronát ismerünk? A magyar Szent Koronán kívül egyet se. Akkor hogy jutott volna az eszébe? Egy ilyen elképzelésnek már eleve a kiindulási alapja teljesen hibás. Hiszen ez az egyetlen ilyen korona. Honnan gondolta volna?

A másik, amit szintén a tévénézők több milliós tömege részére tálalt egy másik szakember, így szól. Azt mondja: Révay Péter protestáns volt. Ez eddig tény. És hogy gazsuláljon a katolikus rendeknek, ezért — bár neki nagyon jól kellett tudnia, hogy ott Dukász Mihály képe van—mégis azt írta, hogy Szűz Mária képe. Kipróbálnak bennünket, hogy ezt is bevesszük-e? És ott van a gond, hogy bevesszük. Bevesszük. És akkor vagyunk megsértve, ha valaki figyelmeztet, hogy azért már ne haragudj, de ekkora idiótaságot nem szakember létedre is észre kellett volna venned. És meg van sértve, mert eddig ő a rokonsága körében szaktekintélynek számított, mert megnézte ezt az adást.

Nagyon lényeges, hogy most itt magunkkal állunk kemény nagy csatában. Mert már annyiszor becsaptak bennünket, hogy a második ilyen esetnél, amikor figyelmeztetnek rá, hogy iszonyatos mértékben hazudtak nekünk, már azt mondjuk, még mindig jobb, ha az előadót nézem hülyének, mint ha be kellene vallanom, hogy hagytam magamat ennyiszer, ilyen átlátszó módon az orromnál fogva vezetni. És ez nagyon kemény küzdelem. Én szívesen belátom, hogy ennek az előadásnak körülbelül a felére a hallgatóság nagy része úgy fog engem utálni, mint a saját legsúlyosabb bűnét. Miért? Azért, mert nagyon nehéz szembesülni azzal, hogy engedjük magunkat az orrunknál fogva vezetni.

Dukász Mihály másodlagos, és pontosan lehet tudni — megint hangsúlyozom: ténykérdésről van szó —, hogy a Szent Szűzanya képe volt ott eredetileg. Nem mindegy, hogy én egy tamási vétket — azt tudniillik, hogy túlságosan kötődik az érzéki valósághoz — mivel szűrök meg. Mert ezt a túlzott kötődést az érzéki valósághoz minden korban a szüzességgel szűrték meg. Ennek a legmagasabb szintű megjelenése a keresztény világban a szűzanyaság. És ha nem ezzel szűröm meg, az azt jelenti, hogy vagy szűretlenül, vagy pedig még rátéve egy lapáttal fog ez a tulajdonság bejönni az alattvalók világába. És most ez a helyzet.
Mert ugye eltávolították a Szűzanya-képet.