MAGYAR ÉSZJÁRÁS

APPONYI ALBERT EMLÉKEZÉSE A BÉKEKONFERENCIÁRÓL:

„Néma köszöntéssel üdvözöltük egymást, s miután elfoglaltuk helyeinket, Clemenceau (…) így szólított meg: Ön, Elnök Úr, a Legfőbb Tanács elé terjesztette (…) óhaját, hogy szóbeli előadást tarthasson Magyarország helyzetéről. A Legfőbb Tanács egyhangúlag kívánsága elfogadása mellett döntött, természetesen azonban hozzáfűződő vitáról szó sem lehet. Az előadás ideje harmadnapra volt kitűzve. Amikor a megjelölt órában a terembe léptem (…) Részben rosszakaratú, komor, részben gúnyosan mosolygó arcok meredtek felém: igazán nem lehettek kétségeim aziránt, hogy milyen előítélettel fogják ezek szavakat fogadni. Minden bevezetés nélkül azzal a kijelentéssel kezdtem bele szónoklatomba, hogy a velünk közölt békefeltételek számunkra teljesen elfogadhatatlanok és hogy ezt a fő rendelkezésekkel kapcsolatban be is fogom bizonyítani. Rögtön észrevettem, hogy ez a száraz hang meglepetésként hatott és a hangulatot nem befolyásolta kedvezőtlenül… Már vagy tíz percig beszéltem, amikor Clemenceau félbeszakított azzal a megjegyzéssel, hogy most majd az általam előadottakat angol fordításban fogják elmondani… Magamra vállaltam az angol fordítást (…) Fejtegetéseim nagy részben annak a megállapításnak voltak szentelve, mennyire elhibázottak etnográfiai szempontból a Trianon-szerződés territoriális rendelkezései: hogy az erre vonatkozó rendelkezések egy része nemzetiségi elvnek – amit pedig cégérnek használnak – egyenesen arculcsapását jelenti (…) tudomásomra jutott, hogy angol és olasz oldalról az ülés vége után meglehetősen éles megjegyzések hangzottak el, kifogásolva azt, hogy abba a kellemetlen helyzetbe hozták őket mintha ők is részesei lennének ilyen durva, szerkezeti hibáknak. … Végül is meg kellett hajolni amaz érvelés előtt, hogy a tervezett békeszerződések egész kártyavára dőlne össze, ha bármilyen változtatásba belemennének.”

RÓLUNK MONDTÁK:

Henri Pozzi (francia diplomata):
„A háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, egyikre sem raktak annyi erkölcsi és anyagi terhet, mint Magyarországra. Magyarországot nem büntették. Magyarországot kivégezték”.

David Lloyd George (Nagy-Britannia egyik képviselője a párizsi békekonferencián, brit politikus, miniszterelnök):
„Mindazok az okmányok, amelyeket a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazugok és megtévesztők voltak. Mi hamis adatok alapján határoztunk.”


Henri de Gondrecourt (francia tábornok) egy titkos levelének részlete:
"A békekongresszuson rossz irányba tévedtünk. Vaknak kellett lennünk, ha azt hittük, ilyen csonkításokat kényszeríthetünk Magyarországra anélkül, hogy kétségbeesésbe ne taszítanánk. (…) Bizonyos, hogy nehéz egy országnak élnie, amikor nem hagytak neki sem szenet, sem bányákat, sem erdőket, sem ipart. Valóban kissé túl messzire mentünk."

Forrás: http://nemzetiosszetartozas.kormany.hu/tortenelmi-hatter-2012

Lap tetejére